Eleven Hold
2007.08.29. 17:01
Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod. Mesélj, Megváltó mesét! Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár, S néha csak ő nem látja így... Te fénylő gyász-leány!
Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá! Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.
Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód! S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált! Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk, Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből Hulló eső!
Én így kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá! Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ! De ettől a világ, de ettől a világ... ...Tőled áll a világ...!
|