Szobám mélyén, rejtekén fekszem
Előttem állsz, remeg a testem
Gondolataim a földön hevernek,
Kérdezem őket, de nem felelnek
Mit tegyek veled? Tied az élet
Ellopom a rettegésed
Ha lemegy a nap, majd visszatérek,
De te sem érted, hogy mit remélek
Rájössz majd, ha késő lesz,
A síron a virág másé lesz
Kín a múlt és bűn a jövő
Nem tudja senki honnan jön Ő
Menekülök tőle az éjszakába,
De megtalál a fény homályába
Sötét éjjel megváltozik minden,
Ki nem idevaló eltűnik innen
Te rájössz majd, ha késő lesz,
A síron a virág az enyém lesz