Oh, drága magány, az egyetlen társam,
kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam,
S mindig ugyanaz, csalódások sora,
Mindig nézz előre, de vissza soha..."

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
/Stephen King/

 Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni.
Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a Tied!”

 Ki a jó ember? Olyan nincs is. Vagy te már találkoztál egyáltalán olyannak? Igen? Meséld el milyen volt... Na látod, hogy nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit feléd mutat. A többi rejtve van előtted. Csak egy embert ismerhetsz igazán: önmagadat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Mért nem azt mondod: jó az az arc, amit felém mutat. De nem tudom milyen a többi.

Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot.

gy apró változás ma, és egészen mássá lesz a holnap. Aki a rögös úton indul el, megkapja fáradsága jutalmát, ám csak hosszú évek távolában. A választás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték.

Az igazság fénye lehet jótékony vagy káros hatású aszerint, hogy az utadra vetődik-e, vagy az arcodba villan. Ez utóbbi bántó és vakít. A helyesen irányított fény segít felismerni: merre menj, és hogyan haladj előre.

Ha barát kell, a legjobb barátod leszek.

Ha magányra vágysz, én a csönded leszek.

És ember leszek, mert emberre vágysz,

Ki szeret, ki elfogad,

S kit igaznak látsz.   /Dickens/

Bármennyire méltóak és érdemesek is lennénk rá, csak akkor lesz szebb az életünk, ha képesek vagyunk a képzeletünkben kialakítani, és hagyjuk megvalósulni.

„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy hagyd magad szeretni, de ahhoz még nagyobb bátorság kell, hogy te szeress valakit...”

Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek,
Hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel.

Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek:
Van, akinek nagy, nagy tetteket kell véghez vinni egy pillanat alatt, s van akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság.

A felhő nem tudja miért épp erre száll s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést: most erre van az út.
De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

A féltékenység mindig együtt születik a szerelemmel; de nem mindig hal meg vele.

A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről.

A végtelen ott kezdődik, amikor kezünkkel elérjük a csillagokat és észrevesszük, hogy nem lettünk nagyobbak.

A mosoly olyan, mint egy ablakban felgyúló fény, amellyel a lélek jelzi, hogy a szív otthon van.

Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a
születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk
végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors
hegyi csermely.

(Buddha)

 " A nő akkor szép igazán, ha boldog. S akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."

" Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes."

"Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekem kell értelmet adni az életnek."

"Mond meg ki csodál, és megmondom ki vagy."

 "Tépd el az időt, törd el a múltat,
Gondold azt, hogy mától fogva élsz!
Könnyfényű hűs patak lemossa arcodat,
És ha onnan majd visszatérsz,
Egy új útra megtisztulva lépsz."