|
BYRON
2007.08.29. 16:43
Évek, ti még jövendő évek
| My hair is gray, but not with years. | | B Y R O N
| Évek, ti még jövendő évek, |
| Miért vegyülget ily korán e |
| Lombok közé sápadt levél, |
| Emlékeztetni a vidor fát, |
| Hogy majd kiszárad és – nem él! | |
| Nem evvel tartoztok ti nékem: |
| Adós maradt sok szép örömmel, |
| Míg szerfölött is oszta bút; |
| Ennek kamatját, jó reményül, |
| Fizessétek le most nekem; |
| Ki tudja, úgyis: érem én azt, |
|
| Vagy épen azt jelenti e hó, |
| Fürtömre mely szállongni kezd, |
| Hogy bár rövid volt, vége! vége |
| Nyaramnak s a tél berekeszt? – |
| S hogy meg ne essék szíve rajtam, |
| Azért kell, mint az ősz kalásznak, |
|
| Úgy van. Nem évek száma hozza |
| – Nem mindig – a vén kort elé: |
| Kevés esztendők súlya szintúgy |
| Legörnyeszt a mély sír felé. |
| És nékem e földön teherből, |
| Bánatból rész jutott elég: |
|
| Ah! vén vagyok: tapasztalásom |
| Tárháza megtelt gazdagon: |
| Ott van, romok közt, életemnek |
| Vezére, széttört csillagom; |
| Ott egy szakadt fonál: ez a hit; |
| Egy csonka horgony: a remény; |
| Ily gyüjteménynek birtokában |
| Az ifju hogyne volna vén! | |
| Szétnézek és többé körültem |
| Nincs a nehány kedves barát, – |
| Aggódtatóan rám függeszti |
| Szemét egy könnyező család. |
| Eleget éltem, hogy utánam |
| Emlék maradjon itt alant: |
| Emlékül inséget hagyok s e |
| Két vagy három boldogtalant! | |
| Szűnj meg, panasz; ne háborogj, szív! |
| Bűnöd csak egy volt: az erény. |
| Ha veszteség ennek jutalma, |
| Jajgassák-é, hogy megnyerém? |
| Vigasztalásul, annyi szenved, |
| És szenved nálam annyi jobb; |
| Miért ne én is… porszem: akit |
| A sorskerék hurcol s ledob! | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
